Feltöltődés bejegyzések

Első év szülés után

A várandósság kilenc hónapja (normál esetben) kisebb-nagyobb izgalmakkal tarkított örömteli várakozás. Izgatottan olvasunk hétről hétre a növekvő magzat aktuális fejlődési szakaszáról, mekkora lehet, milyen szervei fejlődnek éppen, kíváncsian várjuk az ultrahangvizsgálatokat, hogy képet kaphassunk babánkról, lelkesen veszünk részt szülésfelkészítőkön. Viszont mindez csak a baba megérkezéséig tartó pillanatig szól, senki nem beszél a szülést követő időszakról, nincsenek illetve csak most kezdenek megjelenni a felkészítő tanfolyamok az első hetekről. Bár az utóbbi időben egyre több cikk és könyv születik az anyaság első időszakának nehézségeiről, ezekkel jellemzően csak akkor találkozunk, mikor már mi is benne vagyunk az adott helyzetben, így csak némi gyógyírként hathatnak ezek, semmint tudatos felkészítésként, pedig a kiegyensúlyozott friss anyasághoz erre igenis szükség lenne. Jó lenne felkészülni a nehézségekre is, hogy azok minél kevésbé nyomják rá bélyegüket örömünkre, és bár felkészülni valószínűleg teljesen úgysem tudunk, de tudatosítani az anyaság kevésbe mutatott nehezebb oldalát mindenképpen jó lenne már jó előre.

kimerülveMi az, ami az első évben nehézséget okozhat? Háát… sok ilyen van, az, hogy melyik kit mennyire érint, függ az élethelyzetünktől, a szülést megelőző életvitelünktől, habitusunktól, a családunk és legfőképp a párunk támogatásától és megértésétől, a tőlük kapott fizikai segítség és lelki támasztól, stb. Na és persze az egyes okok össze is függenek, gyakran fokozzák is egymás hatását, tehát időnként hatványozott is lehet a helyzet.

1.) A terhesség és szülés anyai szervezetre gyakorolt hatásai, a test regenerációs szükségletei

Egy komplikációmentes terhesség és szülés esetén is nagy átalakulások mennek végre a női testben, a szülés nagy erőfeszítés, és bizony a hat hét regeneráció nem véletlen van. Pláne több idő kell a szervezet megújulására komplikáció fellépése vagy császármetszéssel történt szülés esetén. Itt fáj, ott fáj, napokig, esetleg hetekig nem úgy mozdulunk, ahogy normál esetben, és ha már jobban vagyunk is figyelni kell, mert ha nem kíméljük magunkat, akkor a regeneráció elhúzódik, de közben el kell látni egy csecsemőt (első gyerek esetén ez még nagyobb kihívás, többedik gyerek esetén meg ott vannak a testvérek is, akikről szintén gondoskodni kell). A csecsemő persze nem ad lehetőséget a nyugodt pihenésre, az első hetek inkább az állandó készenlétről és a kevés alvásról szólnak, szóval ez a regeneráció nem egyszerű feladat. Közben meg sürgetnénk az időt, hogy visszakapjuk normál állapotunkat, újra fittek legyünk, és ha nem a legszerencsésebbek genetikájával rendelkezünk, még azt is fel kell dolgoznunk, hogy hiába szültünk már 4-5 hete, még mindig nem jók a korábbi ruháink ránk. (Legalábbis nem úgy állnak még, mint korábban.) Időnként nehéz elfogadni, hogy ezen az állapoton csak az idő segít, egyszerű mondani, hogy 9 hónap volt az átalakulás, ennyi idő kellhet a visszaalakulásra is.

2.) Kialvatlanság, állandó készenlét, fizikai fáradtság

Az első hetekben a babának minden új, az anya sem ismeri még kellően a kis csöppséget, így jobban figyeli minden rezdülését, ami bizony energiát igényel, kevésbé pihentető, felszínes alvást, amit a baba valószínűleg éjszaka többször meg is szakít. Még ha a szerencsésebbek közé tartozunk is, és babánk viszonylag hamar alszik éjszaka 4-6 órát egyben, akkor is egész más a bioritmusunkat a háttérbe szorítva alvásunkkal, pihenésünkkel alkalmazkodni, állandó készenlétben lenni. Jó eséllyel hetekig kialvatlanok leszünk, ami persze ingerlékennyé és türelmetlenebbé is tesz minket. A fizikai fáradtságon pedig csak részben fognak tudni segíteni a hozzátartozóink, hiszen nem tudnak minden feladat alól tehermentesíteni. Ráadásul ha segítségünk sincs, és egy hasfájós és/vagy rosszul alvó babánk van, akkor sokat kell gyakran fájós derékkal félkómában a babát karunkban tartva sétálni. És hiába van csodás illata a babának, hiába nagyszerű érzés magunkhoz ölelni gyermekünket, eljöhet az a pont, amikor már picit inkább lepihennénk.

3.) Bizonytalanság, tehetetlenség, esetleg alkalmatlanság érzése

Az első babások esetében a bizonytalanság, hogy jól csinálunk-e mindent, hogy nem ártunk-e a babának valamivel teljesen érthető reakciója az újdonsült szülőknek, hiszen a baba olyan pici és törékeny, puha és babaillatú, persze, hogy féltik a szülők. Egy hasfájós, sírós baba ráadásul még nehezebbé teheti ebből a szempontból a szülők első heteit, hiszen tehetetlennek érzik magukat, esetleg a sok sírás kapcsán az alkalmatlanság érzése is felmerülhet.

Nagy lelki teher lehet az anyáknak, ha a szülés nem gördülékenyen zajlott, rengeteg nő traumaként éli meg, ha a szülés során akár csak vákumot alkalmaztak vagy a szülészorvos végül császármetszés mellett döntött. Sokan egész addig mennek, hogy úgy érzik, hibásak, nem voltak képesek megszülni gyermeküket, hogy ők alkalmatlanok erre, sőt lehet az anyaságra is így, hiszen rögtön “az első feladaton elbuktak”, és hetekig tart nekik ezt az érzést feldolgozni. Ugyanígy teher lehet az anyán a szoptatás sikertelensége is. Szuper, ha a természetes szülés összejön, nagyon jó, ha a baba anyatejes, de ezek fontosságát annyira túlhangsúlyozzák a nőknek, hogy egy önmarcangolásra hajlamos anyuka könnyen elfelejti, hogy a lényeg, hogy van egy egészséges babája, akit el tud látni, aki így is boldogan nőhet fel a tőle kapott szeretetben.

4.) Monotonitás

A kezünkben a babánk, de kialvatlanok vagyunk, ingerlékenyek, állandó készenlétben állunk, teljes mértékben a baba igényeihez alkalmazkodunk legalább az első hetekben. A baba ellátása elég monoton feladat, etetés, büfiztetés, pelenkacsere, altatás, és mire végig megyünk egy körön, kezdődik is újra a következő kör. Bizony a monotonitást rosszul tűrőknek is meg kell azzal barátkozni, hogy az élet átmenetileg ilyen.

5.) Megfelelési kényszer

Mindannyian a legjobbat akarjuk a gyerekünknek, és napjaink információs társadalmában rengeteg tartalom születik a babák, gyermekek fejlődésével, ellátásával, fejlesztésével kapcsolatosan. A szélsőségesebbek addig mennek, hogy komoly lelkiismeretfurdalást, akár szorongást ébreszt a szülőben, ha a gyerek nem anyatejes 3 éves koráig, ha egy percet is sír, ha nem hordozzuk, ha bölcsődés lesz egy évesen, stb. A tapasztalatlan szülő kissé szorong, mely tettének mi lesz a következménye, nem rombolja-e a kötődést, mit okoz gyermeke lelkivilágában. És akkor a fejlesztésről még nem is esett szó, mit “kellene tudnia” a babának, járjunk-e foglalkozásokra, babaangolra, stb.  Ezeknek köszönhetőn el lehet veszni a részletekben, a megfelelési kényszer elvonja a figyelmet az összképről, és a lényegről, hogy gyermekünk szeretet teljes légkörben boldog és kiegyensúlyozott, erre van leginkább szüksége.

6.) Elmagányosodás, (felnőtt)társaság

Az anyákat babájuk érkezése kiszakítja korábbi életükből, és a picik ellátásával a legtöbbször magukra maradnak, az apa sokáig dolgozik, a nagyszülők gyakran távol vannak, vagy dolgoznak, vagy (a kitolódott időskornak köszönhetően) nem is helyezkednek bele a klasszikus nagyszülő szerepbe. Az első évben a felnőtt társaság és a beszélgetések hiánya elmagányosodás érzését eredményezheti.

7.) Párkapcsolat megváltozása

Az édeskettesben egymásra fordítható percek számának lecsökkenésén túl új szerepekbe kell beleszokni. Ráadásul hiába ért egyet a pár nevelési kérdésekben a gyermek érkezése előtt, biztos előjönnek olyan dolgok, amiket a gyakorlatban az egyik fél felülírna, vagy amire nem is gondoltak, és kijön a különbözőség. Nehéz időszak az első pár hónap, a nők hajlamosak a baba igényeinek mélyebb ismerete okán utasításokat adni az apáknak, akikre egyébként is kevesebb figyelmet tudnak fordítani, és ez bizony nem mindig szerencsés. A másik oldal viszont nem érti miért változott meg ennyire a nő és amit eddig biztosított neki (nőként és társként, testileg, lelkileg, a hétköznapi ügyekben, a háztartásban), gyakran bántóan számon is kérve a nőt, aki egész nap “csak” otthon van… Nem mondom, hogy az apák élete nem változik, de ők továbbra is eljárnak dolgozni, a fentebb sorolt nehézségekben kevésbé érintettek, nagyobb marad a szabadságfokuk, és erre gyakran nem is gondolnak. Nem véletlen, hogy a házasságok, kapcsolatok a gyermek korai éveiben bomlanak fel. Empatikus, megértő, jól kommunikáló pároknál is nehéz türelemmel viselni a fáradtsággal átitatott első időszakot, hiszen a párból családdá alakulás folyamata nem mindig egyszerű folyamat és időt vesz igénybe mire minden a helyére kerül.

8.) Fokozott érzékenység

Ez egy vitatható pont, de a szülés utáni napokban, hetekben az anya fokozottan érzékeny, illetve az összes eddig említett nehézség hathat a nő lelkére olyan mélységig, hogy a fokozott érzékenység a későbbi hetekben, hónapokban is fennmarad. Ez a fokozott érzékenység kedvezőtlenül hathat az anya kedélyállapotán és lelkén túl a kapcsolataira is.

A fenti problémák sok esetben akár depressziót is okozhatnak az egyébként köztudatban boldognak gondolt anyánál, de enyhébb esetben is rányomhatják bélyegüket a hétköznapokra úgy, hogy a kisbabával töltött idő örömei helyett a problémákra kerül az anya fókusza, nem tudja önfeledten, teljes boldogsággal megélni az anyasággal, babával járó első időszak örömeinek mélységét. Pedig ezek soha vissza nem szerezhető pótolhatatlan pillanatok, ezért is fontos lenne a kismamákat már várandósságuk alatt felkészíteni az első év nehézségeire. Tovább megyek, a leendő apukákat is, sőt őket különösen, hiszen számukra a baba érkezése után is távoli, érthetetlen egy-egy probléma.

A problémák egyik részének enyhítése nyilván társadalmi, kulturális változásokat igényelne, ezeken adott anyuka nem fog tudni sokat változtatni, de ha el meri mondani nyíltan a problémáit, igényeit, akkor szűk környezetében, szerettei körében legalább elindulhat a folyamat, és hosszútávon minél többen vállalják ezt fel, annál közelebb kerülünk a társadalmi szintű változáshoz. Az igények, problémák felvállalása azonban sokszor nem könnyű, hiszen olyan világban élünk, ami gyakran a külsőségekről szól. A közösségi médiában a tökéletesség, a boldogság jelenik csak meg jellemzően, a köztudatban a baba egyenlő az örömmel, amire a “bezzeganyukák” előszeretettel erősítenek rá. Gyenge pillanatainkban nehéz ezzel szembemenni, de mégis bátornak kell lenni, hiszen ez segíthet bizonyos problémák megoldásában.

babával boldoganHiszem, hogy a tudatosság a szülés utáni első évben is sokat segíthet, de ebben az időszakban különösen nehéz tudatosnak maradni, racionális érvekre hallgatni, hiszen ilyenkor jellemzően az egyébként racionális nők is fokozott érzelmi állapotba kerülnek, a racionalitás még esetükben is az emóciók mögé szorul sok esetben. Mégis a tisztánlátás és tudatosság lehet az egyik kulcsa, hogy kellő türelemmel vészeljünk át néhány problémát, illetve más problémáinkat ne hagyjunk elmélyülni, és ne ezek vigyék el energiánkat, szóljon az első év inkább a babás élet szépségéről, örömeiről.

 

Arról, hogy én hogyan éltem meg az első évet szülés után első babámmal és a másodikkal, itt olvashatsz.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük