Sport

sportolás, mozgásA sport a magyar átlagember életében sajnos nem játszik akkora szerepet, mint arra szükség volna, a lakosság jórésze nem csak a sportolásra nem fordít időt, de még mozogni is keveset mozog. Nem is csoda, ha a magyarok egészségi állapota jelentősen rosszabb más európai országokban élőkétől, és persze növekszik a túlsúlyosak és elhízottak aránya. Nem vitatom, hogy a nem megfelelő, rossz táplálkozási szokások szerepe legalább akkora, hanem nagyobb ebben, mint a mozgásszegény életmódé, ugyanakkor a szervezetünk optimális működéséhez igenis szükségünk van mozgásra. A sport céljának az általános jobb közérzet, fittség, magasabb fizikai aktivitás elérésének, az erősebb és egészségesebb szervezet támogatásának kellene lennie, a hangsúlynak a prevención, az egészségmegőrzésen kellene lennie, hogy hosszútávon (is) jobban érezzük magunkat. Ezzel szemben a gyakorlatban a sport célja legtöbbször – köszönhetően főleg a médiának – a fogyni vágyás és/vagy az izmosodni akarás. Nem vitatom, hogy ezek lehetnek egyfajta motivációk, de ez nem segíti az elköteleződést, önmagában nem elég a sport megszeretésére, a mozgás élvezésére.

Én is átlagos magyar családba születtem, a mi életünkben sem volt szerepe a sportnak, ráadásul az iskolai testnevelésórák (az állandó borzasztó kislabda dobásokkal) sem segítették a mozgás megszeretését. Nagyon későn kezdtem sportolni, és soha nem sportoltam versenyszerűen, de annál jobban elköteleződtem mellette. Csak 20 évesen kezdtem el sportolni, de szerencsére megtaláltam azt a mozgást, amiben tényleg kedvem is leltem. Ilyen fiatalon még kevés egészségügyi problémája van az embernek, mégis azt mondhatom, hogy hamar éreztem a jótékony hatását, sokkal erősebbnek, energikusabbnak éreztem magam. Elköteleződtem, a mozgás az életem részévé vált.
Később elvégeztem egy sportedző képzést, majd hozzá több kiegészítő képzést, hivatásommá jóideig nem vált a sport, mert szerettem a munkám, amellett pedig csak saját sportolásomra tudtam időt szakítani. Aztán jött a kisfiam, a terhesség alatt is végig tornáztam, és mondhatom, hogy probléma- és panaszmentes várandóságot élhettem meg, még a vérképem is végig tökéletes volt, a 40. héten sem éreztem derékfájdalmat.
Gyermekem születése után amint lehetett visszatértem a sporthoz, persze sokkal kevesebb időt tudtam rá szakítani, és nem is mindig azt a mozgást tudtam csinálni, amihez igazán kedvem lett volna, hanem amit a lehetőségek engedtek, de mivel már elköteleződtem, ezt is értékeltem.

Anyaként tudom, hogy milyen nehéz időt szakítani a sportra, de azt is, hogy ez különösen fontos. Nem mondom, hogy bárki bármit tud csinálni gyereke mellett, nekem is rosszul alvó, nagyon aktív és borzasztó anyás kisfiam van, egész pici babának is ilyen volt. Fél órát aludt összesen, már néhány hónaposan is, azt használtam hát ki. Megkerestem azt a mozgást, ami nekem is megfelelt, és ami belefért a kicsi gyerek melletti életünkbe. Szerencsére ma már rengeteg lehetőségünk van. A blogban saját tapasztalatokat, tanácsokat igyekszem megosztani, leírásokat, amelyek segítenek, illetve ajánlókat írni, lehetőségeket mutatni be, melyek közül időd és a sportolásra szánt kereted tükrében választhatsz. Ösztönözni arra, hogy próbáld ki, vedd rá magad, lásd meg, hogy igenis jó mozogni, mert az erősít, felszabadít, engergizál. Hiszem, hogy anyaként is legalább akkora szükségünk van a sportra, mint korábban. Nem akarlak arra buzdítani, hogy legyél anyukaként fitness modell (legyél, ha tényleg érzel elhivatottságot iránta, de ne frusztráld magad ezzel :)), ahhoz szeretnék hozzájárulni, hogy  boldog anyuka lennél, aki élvezi az életét, melynek része a mozgás. Ki ne szeretné kacagó kisgyermekét könnyedén a levegőbe emelni, megforgatni, önfeledten (és nem lihegve) szaladni a gyereke után? És persze ki ne örülne, ha mindennek mellékhatásaként jobb formába kerülne, csinosabbá és magabiztosabbá válna?

edzés gyerekkel, sport anyukaként, mozgás